A meanderek – a dunamenti térség tipikus formái
A Kis-Duna medre erősen meanderizált, kanyarulatos. Jellegzetes, meanderekben bővelkedő, kígyózó medert alakít ki. A meander visszahajlásig hajló folyókanyarulat. A szó a törökországi Maeander folyó nevéből származik. Meander azért alakul ki, mert még egy apró kanyarban is a meder külső szélén gyorsabban folyik a víz, mint a belsőn. Ezért a belső szélen hordalék rakódik le, a külső szélen ezzel szemben a nagyobb vízsebesség miatt a parterózió a jellemző. Ez a folyamat a kanyar nagyobbodásához vezet a külső szél irányában.Az irányító tényezők tehát a hordalék- és vízhozam, amelyek együttesen felelősek a hordalék erózió, szállítás és lerakás folyamataiért és kialakítják a jellegzetes meder morfológiát. A Kis- Duna meanderei szabad meanderek, a folyamhordalékoknál alakul ki a folyómeder íve. A folyó ezen területekre nem tud betörni, a terület tektonikusan süllyed.
A meanderek kialakulás és fejlődése
Ha a meander földnyelve csökken, s a meander földszorosa keskenyedik, akkor a vízáramlás következtében a víz betörhet ezekre a területekre. Főleg árvizek esetén fordul elő ez a jelenség, s elhagyatott meanderek jönnek létre. A meanderek földnyelvének elkavicsosodásával egyedül álló halmok jönnek létre. Az elhagyatott folyókanyarulatok gyakori jelenségei a Kis-Dunának. Itt a vízáramlás sebessége csökken vagy teljesen megszűnik, s tavacskává változnak. A meander szerű tónak általában kifli alakja van, s holtágnak is nevezik.
A holtág eleinte a folyó vizéből táplálkozik, mely a hordalékon keresztül tör be a medrébe. Fokozatosan elburjánzik a növényzet, s az elrothadó növényi és állati maradványok leüllepedésével kialakul a mocsár, elvizesedett rét, majd összefüggű földterület. Azt az övezetet, melyben kialakul a folyókanyarulat, s megtalálható benne az elhagyatott meander, s a holtág is, meanderövezetnek nevezzük.
